TÖRTÉNELMI UTALÁSOK
A szöveg (különösen a választott helyszínnel összefüggésben) sok történelmi utalást tartalmaz - mivel művészi vállalásának elsősorban az élő és szájhagyomány útján továbbadott történelemhez, mint közösség és egyén megtartó erejéhez van köze.
Ezeket vesszük itt sorra - arra biztatva az olvasót, hogy olvasson bátran utána.
Ezeket vesszük itt sorra - arra biztatva az olvasót, hogy olvasson bátran utána.
Történelem előtti idők
Európának ez a sarka rengeteg ősidőkből származó emléket őriz - részint azért, mert itt nem volt soha átjáróház (az épített örökség és a régészeti leletek nehezen megközelíthető helyeken vannak, így nem bolygatta meg őket senki), részint pedig azért, mert fa híján minden kőből épült. Közép-Európából nézve szinte hihetetlen, hogy nem csak szentélyek, temetkezési helyek, de egész egyszerű, tízezer évekkel ezelőtt elhagyott lakóépületek is sértetlenül állnak ma is.
A történelem felfoghatatlan távlatai iránt érdeklődőknek nagyon izgalmas hely ez. Maguk a kőzetek is a legrégebbiek közül valók, a belőlük faragott épületek is sok ezer évesek... és őrizetlenül, szabadon állnak. Bárki odasétálhat, és végighúzhatja rajtuk a kezét - és beléphet ma is álló kapujukon ma is sértetlen fedelük alá. "Végighúzod rajtuk az ujjad… ez lesz a legrégebbi dolog, amihez valaha hozzáértél." - mondja Murdo Fionának az első felvonásban. |
Kora középkor
A környék a római birodalom bukása után az Európán végigsöprő káosz idején virágzott fel igazán - menedék volt, hiszen a kor technológiájával nagyon nehézkes és veszélyes volt megközelíteni, a szárazföldi hadviselés pedig egyenesen lehetetlen volt. A nyugati világ szerzetesei és tudósai itt alapítottak kolostorokat, erődítményeket, és itt halmozták fel tudásukat és kincseiket. A leghíresebb ilyen apátság az elképzelt szigetünktől nem messze található Iona, ahonan később visszamerészkedve a nyugati kereszténység újra meghódította a Brit Szigeteket, miután sikeresen megóvta magát (és pótolhatatlan dokumentumait, pl. a Szentírás latin szövegét) a pusztulástól.
|
Vikingek
A vikingek hatalmas utakat tettek meg, tengeren és folyamokon egyaránt, egész Európát, sőt Ázsia egy részét is bejárták. De nyugat felé is gyakran hajóztak (Amerikába is eljutottak), így ezek a szigetek útba estek nekik. A lakosok a barátságtalan hegyek közé menekülve vészelték át a vikingek pusztítását, akik ritkán mentek messze a víztől. Ezek a rajtaütések ritkán voltak igazán pusztítóak, mivel egy ilyen expedíció nagyon fáradságos dolog volt, ezért a vikingek maguk sem veszkődtek sokat a a koldusszegény szigetek fosztogatásával, nagyobb városokra és nyersanyagban gazdagabb tájakra fájt a foguk - így készleteik feltöltése (és rövid öldöklés) után általában továbbmentek.
Fontos megjegyezni azt is, a közhiedelemmel ellentétben a viking nem egy nép vagy népcsoport, hanem egy skandináv eredetű, hajós-rablóhadjáratos életforma neve. ENnek pedig a kistelepülés-alapítás is hagyományos részét képezte, így sok viking hajó nem ment tovább, hanem településeket hozott létre ezeken a szigeteken, és meglehetős békességben együtt élt a helyiekkel - így a mai lakosság sok más behatás (pl. kelták) mellett nagyrészt vikingek leszármazottja, amint azt büszkén vállalják is. |
Az iparosodás után
Itt nagyot ugrunk a történelemben. Már csak azért is, mert a mi mesénk szempontjából évszázadokig nem történt itt semmi (leszámítva, hogy a lakók kínkeservesen, de életben maradtak).
A XIX. századra az iparosodás elérte ezt a vidéket is, ami sosem látott társadalmi változásokat hozott - leginkább azt, hogy az addig jószerével kizárólag önfenntartással foglalkozó kétkezi munkások a nagyvárosokba áramlottak, és saját javaik megtermelése helyett pénzkeresettel kezdtek foglalkozni. Az új felállás új gazdasági szükségszerűségekkel járt - előkerült a logisztika és a gazdaságosság, mint szempont, márpedig az ilyen félreeső, nehezen megközelíthető helyekről nehéz volt úgy termékeket elszállítani, hogy a nagy cégeknek megérje anyagilag. Így inkább a munkaerő ment oda, ahol a nagyipari termelés folyt (a városokba), a szigetek pedig elnéptelenedtek. A folyamat lényegében ma is tart, ezért van az, hogy a idelátogató, borzongásra vágyó turisták nem csak régi köveket és viking maradványokat, hanem elhagyatott házakban heverő tévékészülékeket vagy éppen teljesen mainak tűnő autókat, kisbuszokat is nézegethetetnek, amelyek háborítatlanul állnak, valószínűleg az idők végezetéig most már. A dolog nem mindig ment békésen. Az olyan, teljesen félreeső szigeteket, ahol már jószerével csak a munkaképtelenek, valamint az asszonyok és gyerekek maradtak, erőszakkal kellett evakuálni. A leghíresebb ezek közül a messze az óceán mélyén elterülő St. Kilda, ahonnan a 30-as években hozták el a maradék lakókat. Mivel ekkor már volt fényképezés, életformájuk és arcmásuk is fennmaradt az utókor számára. Házaik romjai ma egynapos hajókirándulással elérhető látványosságok. A mi színdarabunk sok inspirációt merített St. Kilda lakóinak történetéből. |
Egy galéria St. Kilda elnéptelenedésének idejéből.
|
A második világháborúban
Ahogy az első, úgy a második aranykor (már ha lehet annak nevezni, hogy az eleve nagyon kevés ember mellé jött még egy kevés, ideiglenesen) is vészterhes eseményekhez kapcsolódik.
A második világháborúban a közelben vezetett el az a Nagy-Britanniát Amerikával összekötő tengeri útvonal, ahol a háború folytatásához nélkülözhetetlen utánpótlás áramlott. Hatalmas konvojok szelték az óceánt, és hatalmas falkákban német tengeralattjárók vadásztak rájuk. A felek számára világos volt, hogy az Északi-tenger, illetve az Atlanti-óceán feletti ellenőrzés kulcskérdés, így ez az öldöklő küzdelem lényegében végig kitartott a háború évei alatt - ez a nevezetes Atlanti csata. Mivel szigeteink útba estek, és tele voltak természetes öblökkel-kikötőkkel, így kulcsfontosságú támaszpontok épültek itt, sok ezer főre növelve egyes helyeken az addig az ötvenet is alig elérő lakosságot. A háború után ezek elnéptelenedtek nagyrészt. Romjaik ma is láthatóak. |
Napjainkban
A kisebb szigetek lassan teljesen lakatlanok, a nagyobbakon azonban jómódú városok emelkednek - köszönhetően az érintetlen táj hatalmas vonzerejének. Kirándulók, sétahajók, madárrezervátumok, túraútvonalak, mutatóba tartott régesrégi háziállat-fajok, tájházak, régi épületekben berendeztt szálláshelyek, sajtok, húsok... szabadtéri múzeum, azt mondhatnánk.
|