A sziget
Történetünk tehát a Külső-Hebridák egy elképzelt szigetén játszódik. Nem létezik a valóságban, bár a körülményeket a környéken valóban létező sajátosságokból válogattuk össze.
Az elképzelt szigetet a történetben nem nevezzük nevén, csak így hívjuk: a sziget.
Méretét tekintve körülbelül akkorának képzeljük, mint ha valaki Tihanyból sétálna el a Badacsonyig. Be lehet járni éppenséggel egy nap alatt, de azért az már elég nagy séta. Hegyes, sziklás, kopár, kietlen - és ragyogó zöld minden.
A szigeten már csak egy kis kikötő üzemel, a déli csücskén, egy folyótorkolatnál. Ennek bejáratánál magasodik a világítótorony, ahol Declan él és dolgozik. A torony jóval nagyobb, mint amire itt szükség lenne - a régi, elhagyott hadikikötőből maradt hátra. Hideg-rideg betonfalai között játszódik az előadás.
Az öböl végén egy kis kézi zsilip van, mögötte a hegyek közül érkező folyó. Folyónak hívják az itteniek, pedig valójában csak egy teherszállító csatorna, ahol kézzel vagy kismotorral lehet a bárkákat fel-alá úsztatni.
A hegyek az egész szigetet uralják - fenn, a köztük lévő völgyben van Marion és Murdo szállása, ahol a birkáikat legeltetik. Időnként lejönnek a bárkával, hogy az eladásra kijelölt állatokat átrakják a tengerjáró hajóra, ami ritkán, egyre ritkábban jár - történetünk ideje alatt pedig meg is szűnik végleg.
Ha Marionék lejönnek a hegyek közül, a bárkán is alszanak, kikötve a zsilipnél - és előtte beugranak Declanhez vacsorázni, beszélgetni.
A kikötő körül az elnéptelenedett falu romjai. Régen volt kocsma, templom, iskola, könyvtár is, ezek már mind nincsenek meg. Egyetlen ház áll úgy-ahogy, ott él Angus a fiával, Normannel.
Többen nem laknak itt.
A kis kikötő túlsó, nyugati oldalán földnyelv, afféle természetes hullámtörő van - mögötte pedig egy több focipályányi lebetonozott terület, a világháborús tengerészeti bázis romjai. A fölötte lévő dombokon végig barakkok, szerelőcsarnokok és házak maradványai látszanak - itt élt a világháború alatt az a több ezer tengerész, akik küzdöttek a németekkel az atlanti csatában. A tisztek a feleségüket, családjukat is magukkal hozhatták, vagyis kisebb kertes házak nyomai is felfedezhetőek. Mögötte eldugva volt a hadifogolytábor, ahol a rabságba esett olasz kiskatonák között Catarina is élt a negyvenes évek elején. Mégy egy kis kápolnájuk is volt, hangárból átalakítva - ez elhagyatottan, de ma is megvan.
Innen nyugat felé haladva összefüggő, fövenyes tengerpartot találunk - itt sodródott partra a sok ezer holttest a háborúban, a Fehér Hajó elsüllyesztése után, és ennek közepén magasodik a rettegett Chraig, egy, a történelem előtti időkből itt maradt faragott sziklatömb, amelybe az átkot vésték: chan eil slighe a-mach às an eilean seo, a szigetről nem lehet elmenni.
A toronytól a másik, keleti irányba körbeindulva a part meredek és sziklás - ennek a legmagasabb pontja a Beachy Head-nek csúfolt sziklaszirt, ahova Angus feljárogat gyakran, álldogálni, nézni a vizet.
A falucska romjai felett indulnak a végeláthatatlan dombok, később hegyek. A hegyek mögött, a sziget másik oldalán a part meredek és sziklás, nem lehet kikötni, a sziklák között rég elfelejtett járatok és lépcsők bújnak meg - talán még a viking időkből.
Mindent beborít a jellegzetes, lila bogáncsvirág. A helyiek úgy tartják, ott nő, ahol meghalt valaki.
Az elképzelt szigetet a történetben nem nevezzük nevén, csak így hívjuk: a sziget.
Méretét tekintve körülbelül akkorának képzeljük, mint ha valaki Tihanyból sétálna el a Badacsonyig. Be lehet járni éppenséggel egy nap alatt, de azért az már elég nagy séta. Hegyes, sziklás, kopár, kietlen - és ragyogó zöld minden.
A szigeten már csak egy kis kikötő üzemel, a déli csücskén, egy folyótorkolatnál. Ennek bejáratánál magasodik a világítótorony, ahol Declan él és dolgozik. A torony jóval nagyobb, mint amire itt szükség lenne - a régi, elhagyott hadikikötőből maradt hátra. Hideg-rideg betonfalai között játszódik az előadás.
Az öböl végén egy kis kézi zsilip van, mögötte a hegyek közül érkező folyó. Folyónak hívják az itteniek, pedig valójában csak egy teherszállító csatorna, ahol kézzel vagy kismotorral lehet a bárkákat fel-alá úsztatni.
A hegyek az egész szigetet uralják - fenn, a köztük lévő völgyben van Marion és Murdo szállása, ahol a birkáikat legeltetik. Időnként lejönnek a bárkával, hogy az eladásra kijelölt állatokat átrakják a tengerjáró hajóra, ami ritkán, egyre ritkábban jár - történetünk ideje alatt pedig meg is szűnik végleg.
Ha Marionék lejönnek a hegyek közül, a bárkán is alszanak, kikötve a zsilipnél - és előtte beugranak Declanhez vacsorázni, beszélgetni.
A kikötő körül az elnéptelenedett falu romjai. Régen volt kocsma, templom, iskola, könyvtár is, ezek már mind nincsenek meg. Egyetlen ház áll úgy-ahogy, ott él Angus a fiával, Normannel.
Többen nem laknak itt.
A kis kikötő túlsó, nyugati oldalán földnyelv, afféle természetes hullámtörő van - mögötte pedig egy több focipályányi lebetonozott terület, a világháborús tengerészeti bázis romjai. A fölötte lévő dombokon végig barakkok, szerelőcsarnokok és házak maradványai látszanak - itt élt a világháború alatt az a több ezer tengerész, akik küzdöttek a németekkel az atlanti csatában. A tisztek a feleségüket, családjukat is magukkal hozhatták, vagyis kisebb kertes házak nyomai is felfedezhetőek. Mögötte eldugva volt a hadifogolytábor, ahol a rabságba esett olasz kiskatonák között Catarina is élt a negyvenes évek elején. Mégy egy kis kápolnájuk is volt, hangárból átalakítva - ez elhagyatottan, de ma is megvan.
Innen nyugat felé haladva összefüggő, fövenyes tengerpartot találunk - itt sodródott partra a sok ezer holttest a háborúban, a Fehér Hajó elsüllyesztése után, és ennek közepén magasodik a rettegett Chraig, egy, a történelem előtti időkből itt maradt faragott sziklatömb, amelybe az átkot vésték: chan eil slighe a-mach às an eilean seo, a szigetről nem lehet elmenni.
A toronytól a másik, keleti irányba körbeindulva a part meredek és sziklás - ennek a legmagasabb pontja a Beachy Head-nek csúfolt sziklaszirt, ahova Angus feljárogat gyakran, álldogálni, nézni a vizet.
A falucska romjai felett indulnak a végeláthatatlan dombok, később hegyek. A hegyek mögött, a sziget másik oldalán a part meredek és sziklás, nem lehet kikötni, a sziklák között rég elfelejtett járatok és lépcsők bújnak meg - talán még a viking időkből.
Mindent beborít a jellegzetes, lila bogáncsvirág. A helyiek úgy tartják, ott nő, ahol meghalt valaki.