SZEREPLŐK
A színdarabban a sziget lakói szerepelnek.
Az itteniek: Declan, Marion, Murdo, Angus és Norman - és az újonnan érkezett Fiona.
Az itteniek: Declan, Marion, Murdo, Angus és Norman - és az újonnan érkezett Fiona.
Fiona Mitchell
[fiona micsel]
25 körüli, csendes, magának való lány. Messze innen, Dél-Angliában, Rye-ban nevelkedett - halogatta a felnőttéválást, szülei óvták mindentől (csak most, felnőttként érti meg, hogy az életét féltették). Emiatt zárkózott, szótlan, de nagyon érzékeny fiatal nő lett belőle - feltűnően lágy vonású, különlegesen szép.
Amikor a szüleit elveszíti egy autóbalesetben, egyedül marad - végül a család ügyvédje segítségével sikerül eladnia a házat az egyébként gazdag és fontos turistalátványosságnak számító Rye-ban, és így megalapozva az új életét, nekiindul ide, az ország legtávolabbi végébe, hogy meglátogassa ezt a szigetet. Merthogy innen származik. A szigetlakók vegyes lelkesedéssel fogadják - egyrészt azért, mert a sziget éppen ezekben a napokban ürül ki (megszűnik az utolsó menetrendszerű hajó), másrészt mert Fiona a rettegett, gyilkos áruló Walter Mitchell unokája, azé a Walter Mitchellé, aki sok ezer ember haláláért, a sziget pusztulásáért is felelős. Fiona mit sem tud ezekről a dolgokról. Ahogy arról sem, hogy a kalandos felfedezőút, a meseszép tájban tett séták, az új barátok és saját családtörténete izgatott kutatása hamarosan rémálommá változik - akár az ősi átok, akár valaki nagyon is létező ember tevékenykedése miatt, de... ...a szigetről senki nem juthat ki élve. |
Declan Wilson
[deklen vilzon]
|
A világítótorony őre. Szelíd, jóságos öregúr - kora bizonytalan, senki nem tudja pontosan. Amióta bármelyikük is ismeri, itt, a toronyban él - valószínűleg még kisfiúként került az akkori toronyőr mellé. Annyi bizonyos, hogy mindannyiuknál idősebb, és a gyerekkoráról sosem beszélt senkinek.
Szorgos munkával ápolja a tornyot és a kis kikötőt mellette - a torony szerkezetébe ráadásul egy hatalmas ködkürt is be van építve, amely ósdi volta ellenére kiválóan működik, és a kissé bogaras Declan bőszen bömbölteti is, amikor csak lehet. Mivel a sziget kihalt, és hajó ritkán jár, nem sok dolga lenne - de boldogan csinál feladatot saját magának, szívesen segédkezik a pár naponta egyszer érkező hajósoknak a rakodásban, és mindenki másnak is mindenben. Idős kora ellenére stramm, sokat munkálkodik. Igazi, odaadó szeretettel szereti a szigetet, nagyon keserűen szemléli, ahogy lassan elfogynak az emberek - ő nagyon szeret itt lenni. Eléggé nyugtalanítja, hogy a világítótorony elavult gépészetét hamarosan automatára cserélik, így az állása várhatóan meg fog szűnni. De ettől eltekintve bölcs nyugalmat áraszt, valamiféle időtlenséget - mintha a sziget puszta sziklájából született volna, mint a mesék törpjei. Ő a magára maradt, és az öngyilkosság gondolatának állandó kísértésében kínlódó Angus egyetlen barátja. Ők élnek már csak ketten a régiek közül. Végtelen beszélgetéseik a múlásról - ezek tartják életben mindkettejüket. Mivel Angust az alkoholizmusa és reményvesztettsége lassan felőrli, Declan próbálja tartani benne a lelket, és közben a maga keresetlen módján nevelgetni az egyetlen gyereket a szigeten, Angus fiát, Normant. Titokban naplót ír. |
Marion Bannerman
[merion benermen]
Erős, fáradhatatlan, hatvanas éveiben járó özvegyasszony, birkatenyésztő. Fiával, az özvegyen maradt Murdóval élnek fenn a hegyen álló szálláshelyükön, ahonnan csak olyankor jönnek le a bárkájukkal a folyón, ha eladásra szánt birkákat a városba akarnak küldeni a tengerjáró hajóval. Olyankor átkelnek a zsilipen, a kikötőben felrakodják a birkákat, itt alszanak - és másnap indulnak vissza, fel a folyón.
Mariont semmi nem tudja kizökkenteni - a mindenütt tomboló enyészet gondolata elől a végtelen napi teendőkbe menekül. Dörzsölt kereskedő, hajnaltól éjszakáig fáradozó kétkezi munkás, szerető anya és lelkes szakács egyszerre. Ő is "szerdzsó", vagyis a hajdan itt raboskodó olasz katonák egyik balkézről született leszármazottja, talán ezért is van, hogy egész életében a társaság lelkének és középpontjának érezte magát, nagy dumájával, finom vacsoráival, mindenkit szárnyai alá vonó gondoskodásával - és hogy erről nem tud lemondani, még most sem, hogy lassan senki sem marad itt. És hogy az ő teste sem bírja már a gyerekkora óta folyamatos, szünnap nélküli munkát az állatokkal. Ő is szereti az otthonát, de kereskedőként tudja jól - itt nincs maradásuk, be kell költözniük a városba. Megszakad a szíve a fiatal felesége halála óta önmaga árnyékaként szótlanul robotoló fiáért, Murdóért. Szívesen mesél. |
Murdo Bannerman
[mördó benermen]
|
Marion fia, negyvenes, keserű, szótlan férfi. Ugyan a darabban sosem hangzik el, hogy mivel foglalkozott korábban, de gyanítható, hogy valamiféle értelmiségi foglalatosságot űzött - míg el nem veszítette fiatal, nyitott, a szigetért odaadóan lelkesedő feleségét, aki fényképészettel és helytörténettel foglalkozott, és aki egyik fotós munkája során a sziget északi végén magasodó sziklák alatt életét vesztette. A testét napokig nem tudták felhozni, nem tudtak semmivel odamenni. Murdo lélekben azóta is ott áll, lefelé nézve - csak a teste dolgozik tovább, kataton módon. Noha korábban azt tervezték, hogy elhagyják a szigetet, egyedül maradva minden tetterő elszállt belőle - így jobb híján édasanyja mellett maradt, botcsinálta birkapásztorként segítve neki, megnyugvást találva a gondolattalan, monoton és kemény fizikai munkában.
Fionának imponál ez a savanyú szagú, szívós, a munkától és a széltől sziklakeményre cserzett konok, de érzékeny férfi, így óvatosan kezdeményez felé - Murdo pedig, érezve a közeledést, megpróbál újra férfiként viselkedni (ami Marion figyelmét sem kerüli el, és az anyák habzó lelkesedésével örül neki), és udvarolni kezd a nála jóval fiatalabb lánynak. A két magányos, kimerült és reménytelen ember egymásba kapaszkodik egyetlen éjszakára - bár egyikük sem gondolja komolyan valószínűleg. Az egyébként szelídnek tűnő Murdo a felszín alatt meglehetősen erőszakos, és sokat is iszik. Egyszerre rossz szelleme és példaképe a szigeten élő egyetlen fiatal fiúnak, Normannek. |
Angus Farland
[engösz farlend]
Ötvenes, alkoholista férfi. Ő volt itt a tanító, amíg volt iskola, annak megszűnése után pedig (valószínűleg egy kis ügyeskedős, kéz alatti elintézéssel) átképeztette magát, most ő a rendőr a szigeten - bár ez jó ötletnek tűnt, mostanra ebben is csak a keserű feleslegességet éli meg minden nap: egy szigeten, ahol öten élnek, minek rendőr.
Feleségével (Sarah-val) és fiukkal (Normannel) éltek itt - míg aztán egyszer csak Sarah (vélhetően sok, a helyzetük kilátástalanságából adódó veszekedés után) elhagyta, és a városba költözött, ahol nem sokkal később a busz alé esett, és meghalt. Angust a kettős csapás (egyrészt házasságának tönkremenetele, másrészt a tudat, hogy Sarah halála miatt már nem is lehet semmit jóra fordítani) egyetlen, kegyetlen roppanással megtörte. Azóta folyamatosan iszik, és páriaként bolyong a szigeten, dologtalanul. A fia sem tud vígaszt nyújtani neki - Angus a magányosan, társak és anya nélkül felnövő gyerekben is számonkérést lát, saját férfiúi és apai kudarcát. Az egyébként is terhelt fiú érzi ezt, rettenetesen nyomasztja. Normant így a sziget lakói közösen nevelik, de senki sem igazán lelkesen - ő pedig esténként elindul a szigeten, hogy megtalálja és hazatámogassa a valahol részegen összeesett apját. Angust hosszú évek óta kísérti az öngyilkosság gondolata - ő úgy mondja: hívja a horizont. Ilyenkor kisétál a sziklafal szélére, és kémleli a messzeséget, fontolgatva közben a biztos halálba vezető egyetlen lépést. Végül csak azért nem teszi meg sosem, mert Declan mindig megtalálja, és hosszú, kétesélyes kérlelés után gondosan hazakíséri. Ez évek óta megy így, mindenki tudja, de nem beszélnek róla. Angus, bár mi már csak romjaiban ismerjük meg, valójában kiváló hajós - messze a legjobb tengerész a szigeten. |
Norman Farland
[normen farlend]
|
Norman a gyerekkor és a fiatal felnőttség állapota között megrekedt fiú, aki itt nőtt fel a szigeten - az egyetlen gyerek, aki ráadásul már nem is igazi gyerek. Mivel kortársak nélkül nevelkedett alkoholista apja mellett, érthető nehézségei vannak az emberek közötti közlekedéssel, sőt, hát lényegében mindennel. Kései kamaszkora, és az, hogy a környezete még mindig gyereknek kezeli, valamint a mindent beterítő unalom miatt monomániás szokásokat alakított ki magának - gondos statisztikákat vezet például a sziget kisszámú történéseiről egy kockás füzetben. Más zavarbaejtő szokásai is vannak, mint például az, hogy beszéd közben sokszor ismétli ugyanazt, vagy hogy kényszeresen száraz vajas kekszet eszik.
Hangvétele kiszámíthatatlanul ingadozik a bájos kisfiú és a marcona szigetlakó férfi paródiája között. Példaképe és egyben rossz szelleme a tönkrement életű, vígasztalan és mogorva Murdo. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hormonális felforulást okoz benne, amikor megjelenik a szigeten egy fiatal lány. Norman azonnal meg van arról győződve, hogy ő élete szerelme, és hogy egymásnak rendelte őket a sors - és a gyerekek toporzékoló türelmetlenségével reagál, amikor kiderül, hogy ez nem ennyire egyszerű. Apjával levelet kapnak a városból, hogy most már végtére is csak be kell kapcsolódnia a közoktatásba, így hamarosan bentlakásos iskolába megy. A dolog izgatja is, de a szíve mélyén rémiszti is - a otthont jelentő sziget hátrahagyása, sőt, teljes kiürülése, apja reménytelen helyzete, az új lány érkezése és felnőttes viselkedése... meg ez az egész együtt: sok neki. Ezért megengedhetetlen dolgot művel. |
A karakterfotókat Illyés Ákos készítette.