A környék
A történetünk egy képzeletbeli szigeten játszódik - de a szigetcsoport, a Külső-Hebridák valóban létezik, Skócia partjaitól északnyugatra, az óceánba pötyögtetve terül el.
Különös helye ez a világnak - egy jómódú, nyugati ország mesebeli része, roppant szirtek, drámai tengereszorosok, nyugodt öblök és nagy távolságok vidéke, ahol a szakadozott tájat képeslapba illő falvak és szigorú, szürke kőházakból épített, középkori hangulatú városkák tagolják. Azonban a terület a történelem során csak a viking időkben virágzott igazán - ekkor a nyugati szerezetesek ide menekültek a pusztítás elől, és alapítottak városokat, magukkal hozva a felhalmozott kincseket, szellemieket (könyveket, kériratokat) és anyagiakat (kincsek, műtárgyak) egyaránt. Ez azonban nagyon régen volt. Azóta a szigetcsoport jószerével lakatlan (és vegetál), ami érdekes, hiszen egyébként nincs messze a nyugati világ, az ipari forradalom, a ma ismert civilizáció csúcsteljesítményeitől. De mivel nem esik útba semmihez - elfelejtődött. Az utóbbi időben a turizmus helyezte vissza a térképre, hiszen hatalmas, zavartalan madárrezervátumai, elképesztő séta- és hajókirándulás-útvonalai vannak. |
Nagyvárosok errefelé nincsenek, és a szigetek között csak hajóval lehet közlekedni - a nagyobbakra autós komppal, a kisebbekre csak személyhajóval. Repülőterek sem nagyon vannak (ami van, az főleg háborús maradék, nem nagyon használható manapság) - bár az is igaz, hogy errefelé van a világ legfurcsább repülőtereinek egyike, Barra, ahol a gépek az apály idején a visszahúzódó víz helyére, a tengerfenékre szállnak le - a hegy-völgyes szigeten nem lévén más lapos felület. A repülőtér így csak naponta pár óráig üzemel.
|
|
A történelem folyamán volt azonban egy időszak, amikor a környék újra a figyelem középpontjába került: a második világháborúban errefelé vezetett az Amerika és Európa közötti legforgalmasabb hajózási útvonal, amelyen hatalmas konvojok közlekedtek - kereskedelmi teherhajók, személyszállítók, hadihajók vegyesen. A németek hamar felfogták ennek a hadi jelentőségét, és a konvojokat minden lehetséges eszközzel (de leginkább rettegett tengeralattjáróikkal) folyamatosan támadták, rengeteg életet kioltva. Azonban a szállítás nem állhatott le, így a konvojok újra és újra nekiindultak - akkor is, ha világos volt, egy részük sosem ér oda. Ennek az évekig tartó kíméletlen tengeri mészárlásnak a neve: atlanti csata. Számos műalkotás tárgyalja ezt az időszakot, a közelmúltban pl. Tom Hanks főszereplésével jött ki a Greyhound c. film, ami egy ilyen konvoj, és a rájuk vadászó németek közti ütközet eseményeit dolgozza fel.
Ennek az időszaknak a mi előadásunk történetére is közvetlen hatása van. |
|
Mivel a Külső-Hebridák közel esett ehhez a tengeri csatatérhez, természetes öblei, labirintus-szerű elrendezése tökéletes támaszpontot nyújtottak a szövetségeseknek. Ezért az addig néptelen és álmos szigetcsoporton hatalmas támaszpontok létesültek, és az ott lakók nem kis megrökönyödésére ezerszám jelentek meg idegenek, és velük a hadtápból és gigászi csatahajókból, mindenféle kiszolgáló személyzetből álló hadi masinéria.
A háború végeztével a katonák elmentek - és hátrahagyták a betonépítmények és elhagyatott épületek, támaszpontok sorát - páran ezek közül ma is láthatóak. |
A szigetcsoport elnéptelenedését nem valami katasztrófa okozza - hanem a gazdasági szükségszerűség. A terméketlen talaj nem igazán alkalmas a földművelésre, a halászat pedig nagyipari méreteket öltve sokkal hatékonyabb, mint azokon a hagyományos módokon, amelyeket a helyiek űzni tudtak. Az egyetlen gazdasági potenciál a legeltetésben maradt (a birkák, kecskék például híresen jól tűrik a mostoha körülményeket) - de annak is korlátai lettek, mivel sem az állatokat, sem a termékeket nem volt gazdaságos a városokba fuvarozni a járhatatlan utakon és veszedelmes tengeri útvonalakon.
Így a szigetek jó része elnéptelenedett - némelyik régebben, mások egészen a közelmúltban. A mi történetünk az egyik ilyen, elnéptelenedőfélben lévő szigeten játszódik - napjainkban. Mellékelve a The Guardian újság egyik képriportja, rajta az egyik, nemrég elhagyott itteni sziget elhagyatott házai. |
|
Íme, egy régi, házilag készített film a környékről.
|
|
Ez pedig egy másik magánfilm, de ez egészen a közelmúltból.
|
|
És itt van még egy régi - ez ugyan kicsit édeskés (valószínűleg csupa beállított, mesterséges jelenet van benne), de az életforma eléggé jól látható - ez a negyvenes években készült, a mi történetünk szerint Catarina rabságának elképzelt idejében.
|
|